1. Az első benyomás nagyon fontos. De ez az állítás szinte csak a személyes találkozókkor állja meg a helyét. Egy kép vagy egy levél alapján ne ítélj meg senkit, inkább a minél előbbi személyes találkozót szorgalmazd.

J: Részben helyt adok a tanácsnak, hiszen online mindenki másmilyen. Egészen addig, amíg nem hallod a hanglejtéseit, a saját füledre és ízlésedre formálod az írott szöveget. Bár az első benyomás a képek alapján is lezajlik. Szerintem. De azt gondolom, hogy, aki legalább 2 -3 napig érdekes írásban is, azzal érdemes csak személyesen is találkozni.

R: Az első benyomás nagyon fontos, igaz, aki írásban nem szimpatikus, az nekem személyesen sem lesz az. Azért, mert vele biztosan nem szerveznék le semmilyen randit. Én az első benyomások örök vesztese vagyok. Általában vagy csendes vagyok vagy túl hangos. Az arany középutat a második alkalomra találom meg. Ha van...

Ó, de bölcsek vagyunk

2. Ne játszd meg magad, ne akarj lazának tűnni, főleg akkor, ha nem vagy az. A párkeresésnél sokan értékelik az őszinteséget, különösen azok, akik már hosszabb ideje randiznak. Csak az őszinteség lehet célravezető.

J: Nem is értem a felvetést. Én a falra mászok tőle, mikor valaki előadja nekem a jampit, meg, hogy mindenhez ért, inkább légy érdeklődő, mintsem ál-laza. Azt hiszem ez lesz az új mottóm. Az őszinteség meg alap. Szót se érdemel.

R: "Hello! Tökre izgulok, remeg a gyomrom, hányingerem van. Te hogy vagy?" Komolyan, felnőtt emberek szedjék már össze magukat. Szerintem nem számít megjátszásnak, ha képesek vagyunk uralkodni magunkon annyira, hogy összetett mondatokban beszélve, remegő térdek nélkül legyünk képesek a kommunikációra egy másik emberrel.

3. A pénzkérdés: Soha ne induljunk el pénz nélkül randira. Ma már közel sem egyértelmű, hogy a fiú fizet, ezért mindenképpen ajánljuk fel, hogy a részünket fizetjük, akkor is ha tudjuk, hogy nem fog élni vele, de akkor se lepődjünk meg ha engedi, hogy fizess.

J: Ez a kérdéskör számomra rejtély hogyan működik. Hiszek az egyenjogúságban, nyilván felajánlom, hogy felezzünk, a következő kör az enyém stb. Általában ezt visszautasítják a lovagok. Ugyanakkor fordult már elő velem, hogy szó nélkül hagyta a férfiember, hogy az egészet én fizessem. Fogalmam sincs már mi az etika.  Egy tuti, pénz nélkül nem megyek randira.

R: Pénz mindig van nálam, de ha úgy látom, hogy magához veszi az irányítást, fogja a számlát és fizet, akkor akkora álszentség neki állni rinyálni. Ezt ő állja, megköszönöm. Remélhetőleg lesz még alkalmam pénzt költeni rá. Ha mégsem, akkor köszi, nagyon finom volt!

4. Hadd érezze melletted a férfi, hogy ő a férfi. „Szeretem, ha egy lány kicsit esetlen, mert akkor legalább tudok neki segíteni.

J: Most akkor legyek őszinte, vagy játsszam azt, hogy suta vagyok? Nyilván amihez nem értek, nem fogom előadni, hogy de. Ugyanakkor kifejezetten talpraesettnek és műszaki beállítottságúnak tartom magam, nem gondolom, hogy el kellene rejtenem a szerszámos ládám, hogy valaki férfinek érezze magát mellettem. Sőt, néha azt érzem, hogy a pasik egóját növeli is, hogy egy nem kifejezetten esetlen nőt hódíthatnak meg.

R: Én itt vagyok bajban, ha megoldom magam is, nehezen kérek segítséget. Ha valami nem megy, kérdezek. De úgy gondolom, hogy ha azért kell eljátszanom, hogy nem tudok szekrényt tologatni, mert ő emiatt nem érzi férfinak magát, sikítva fogok elmenekülni. Valami a másiknak megy, valami nekem. Nem egyértelmű, hogy közösen, egymást segítve létezzünk?

5. Figyeld meg merre kalandozik a randipartnered tekintete. Ha az arcodat figyeli, akkor nagyobb valószínűséggel akar majd komoly kapcsolatba kezdeni veled.

J: Vagy csak úriember. Nyilván fontosnak tartom, hogy szemkontaktust létesítsünk, amíg csevegünk. Hiszen sokat elárul, de kizártnak tartom, hogy ha valaki csak a fejem nézi, akkor az már egyenesen arányos a kapcsolat komolyságával is.

R: Ha azt figyelném, hogy a randipartneremnek hova kalandozik a tekintete, akkor hogy figyelnék arra, amit mond? Vagy nem beszélgetünk, csak nézzük egymást? A testbeszéd fontos, de hogy magamban jegyzeteljek... azért annyira nem.

6. Figyelj oda a másikra! Legyél jó hallgatóság, és adj visszajelzéseket beszélgető/levelező/randi partnerednek.

J: Egyszerre legyek őszinte, érdeklődő, hallgassam meg, de nyíljak is meg és beszéljek mindenről, de maradjak titokzatos, de ne legyek rámenős, és adjak visszajelzéseket, de ne legyek sértő, de még mindig maradjak őszinte. Mi lenne, ha inkább csak beszélgetnénk?

R: Azért megyek el vele randira mert érdekel, miért ne figyelnék rá? Ha nem érdekel vagy untat, akkor elmegyek, és nem állok neki kérdezősködni, nem akarok kiszúrni magammal. Meg ugye... Az őszinteség.

7. Soha ne feküdj le valakivel az első randin.

J: Én úgy vagyok vele, hogy ahogy esik, úgy puffan. Volt így is úgy is, volt belőle komoly is meg nem is. Most mégis egyedül vagyok. Ez nem egy recept.

R: Nem szeretek ajtóstul rontani a házba, de lehet, hogy ha úgy adódna nem érdekelne.

8. Várj minimum 1, de inkább 2 napot mire újra kontaktba lépnél vele.

J: What? De komolyan. Manapság amikor amúgy mindenkinek a meghosszabbított keze a telefonja és azon van az élete tényleg releváns ez a feltevés? Az enyém 3 napja megtanult úszni, lassan be is kellene jelentkeznem, hogy nem haltam meg amúgy.

R: Ha jónak éreztem írtam, ha nem, nem írtam. Annyira elegem van ebből a sok taktikai kijelentésből. Mi ez, háború?

9. Attól még hogy a nők az életben nyeregben vannak, egy kapcsolatban továbbra is nők.

J: Egy nő mindig nő, egy férfi meg mindig férfi. Vagyis. Nő az, aki nőnek érzi magát, férfi meg az, aki annak. Nem érdekelnek a sztereotípiák, akkor vagyok nő, amikor akarok.

R: Persze, utána együtt megyünk Ákos koncertre, persze csak ha főztem ebédet és szültem elég gyereket. Ez is kialakul szerintem, nincs konkrétan férfi vagy női szerep.

10. Ha egy férfi nem mondja, hogy szeret, az valószínűleg azért van, mert nem szeret.

J: Vagy igen, vagy nem, de az biztos. (megj.: tényleg ki az, aki ilyenekkel tömi az emberek agyát?)

R: Ha nem mondja, akkor mutatja. Vagy nem szeret. Sőt, szerintem utál.

11. Ne beszélj az előző partnereidről!

J: Inkább ne azonnal, mert csak ijesztő lesz. Legalábbis nekem. Persze, ha a negyedik/ötödik alkalommal beszélgettek erről akkor jó, de nem vagyok kíváncsi az összes kalandra, csak elmegy a kedvem. Mindemellett az én helyzetem kissé komplikált, miután elváltam már, ez hamar kiderül, sosem tagadtam és mindenkit érdekel. Ilyenkor mesélek, mert kérdeznek és hát tudjuk, az őszinteség...

R: Egy idő után biztos eljön az az idő amikor elmesélném ezeket, sőt érdekel, hogy a másikkal mi történt. Az is része, a hibáival, baklövéseivel, sikereivel együtt. Nem csak egy kis szelete érdekel a másiknak, hanem minden. Még ez is...

12. Ne menj részegen randira!

J: A kérdés nem releváns. Nem voltam részeg kb. 11 éve. De amúgy sem gondolom, hogy lenne értelme eleve részegen menni. Majd iszik ott, aki akar.

R: Egyszer mentem részegen (úgy hozta a véletlen), a srác személyisége szerencsére elbírta ezt a bakit. Vicces volt, nevettünk rajta, de többet nem csinálnám elég szürreális élmény volt.

13. Ne fuss utána!

J: És ha akarok? Néha saját magam is szánalmasnak érzem, mert ezt nyomja rám a környezet. Szégyen, nem szégyen, van olyan, aki után igen is futok/futnék. Mert akarom őt. Persze nem ragadok, nem válok az árnyékává, de minden tőlem telhetőt megteszek, azért, hogy lássa, igen is velem milyen jól járna (jó persze én is vele). Mert így érzem. Csak a férfi futhat egy nő után? Hol itt az egyenjogúság már megint?

R: Mi számít futásnak? Ha én írok, én kezdeményezek, az futás? Persze tudom a nő vad, a férfi vadász... De írni megtanultam, beszélni, mozogni tudok. Próba szerencse, ha úgy esik jól. Ez megint egy háborús taktikára emlékeztet. Miért kell írott/íratlan szabályokhoz ragaszkodni? Nem megy ezek nélkül? Dehogynem!